életemben egyszer petárdáztam, tíz éves koromban
vettünk pár kis szar zöld petárdát, meg egy kurva nagy rakétát. egy cigány árulta őket egy lada hátuljából és még belé is szorult annyi becsület, hogy a lelkünkre kötötte: a nagy rakétát csak egy mezőn küldjük fel. eldobáltuk ezeket a zöld szarokat, elég unalmas volt, majd gazdagrét közepén fellőttük az orbitális rakétát (nem viccelek, mondjuk a combomig ért a cucc). faszán repült, de a nyolcadik emelet magasságában hirtelen pályát változtatott a kis köcsög és egy 90 fokos forduló után, hatalmas csörömpöléssel, egyenesen berepült egy panellakás ablakán, majd felrobbant. hetekig arról álmodtam, hogy kinyírtunk valakit. az esetnek híre is ment a telepen, de szerencsére kiderült, hogy egy üres lakásba lőttek be a huligánok és csak a szomszédok ijedtek halálra. para volt, na. azóta nem veszek ilyen szart a kezembe
Én a gimi alatt gyakran kimentem a haverokkal petárdázni a Városligetbe. Persze, mint majdnem mindennel az életben, ezzel is úgy voltam, hogy nem veszek részt benne, csak jelen vagyok, és nézem. Mindig ki kellett találni új módszert, hogy ne unjuk halálra, például volt ott valami kurva kicsi medenceszerűség, ami végül is valami csatornahiba miatt egy padokkal körülvett szartározó lett, és a télen azon képződött jeget robbantottuk szét, hogy lőjön magasra a szar (és költőien szólva csináljuk azt, amit a felnőttek). Engem sosem érdekelt ez a petárdázás, és anyám mindig arra gyanakodott a füstszagom miatt, hogy cigizek, de mentem a többi hím után éppen az ilyen élményekért: talán a hobbi vége felé történt meg az az eset, hogy egy haverom garanciális kölcsöntelefonját akartuk szétrobbantani, ezért rászigetelőszalagoztunk néhány petárdát, és úgy terveztük, hogy magasra dobva, az égben robbantjuk szét, mint a Columbiát. Előtte megnéztük, hogy hány másodperc után robban fel egy petárda. Tíz másodperc jött ki. Így hát fogta a Peti a telefont, meggyújtotta a petárdákat, és elkezdett számolni, hogy nyolcnál majd jó magasra feldobja a telefont. Természetesen két másodperc után szétrobbant a kezében, és ordítva rohangált a bokrok között, mi meg félelmünkben majdnem beszartunk a röhögéstől.
mi nem egész éjszaka durrogtattunk, hanem vettünk 60-70 petárdát, a már említett zöld kínai fosból, szétszedtük, a benne levő anyagot belebaszkodtuk egy kiszaritott, levagott teteju UHT-s tejesdobozba, aztan kitettuk a szart az utca kozepere, belebasztuk az utolsot meggyujtva es futas befele. ezt eveken at csinaltuk, aztan egyszer kicsit elvetettuk a sulykot (129+1 db volt a lelektani hatar) es harom ablak betort pestszentlorincen. ez volt 15 évesen, azóta nem nyúltam ilyen szarhoz.
